A mű mintha tükörképe lenne a D. Florion álnéven egy évvel korábban publikált „Szerelmes királynők”-nek (Bibliográfia 364.). Ott a királynők szerettek bele alattvalóikba, itt viszont a királyok esnek szerelembe hol arisztokrata szeretőkkel, hol uralkodóházakból jött lányokkal, asszonyokkal – hol meg komédiásokkal, szélhámosnőkkel, egyszerű polgárlányokkal. A remek kiállítású kötetben tizenegy valóban megtörtént szerelmi ügy hol boldog, hol tragikus végű, de mindig lebilincselő története.