Az elmúlt évek során a szerző mélyen, alaposan foglalkozott a Horthy-család életével. Ez a könyve csak látszólag „regény“, a párbeszédek és a főhős gondolatainak leírása mellett tulajdonképpen csak valós tényeket tartalmaz. Horthy István, a kormányzó fia minden protekció nélkül végezte el a középiskolát és az egyetemet magyar földön, és soha nem használta ki azt, hogy az apja a Magyar Királyság kormányzója, első embere volt 1920-tól. Istvánt nem érdekelte a politika, műszaki ember volt, autó- és motorversenyző, a „mérnök úr“ (szerette, ha így szólítják), aki elment Amerikába is, hogy egyszerű munkásként dolgozzon a Ford autógyárban, amatőr repülőből lassan profivá képezte ki magát. A legnagyobb magyar gépgyár embereként, ha nagy üzletet akart kötni Indiában, akkor felült egyszemélyes sportgépére és elrepült Bombayba, majd onnan vissza… Amikor végre rátalált élete párjára, kis repülőgéppel mentek nászútra, körberepülték a Földközi-tengert. István maga volt a pontosság, az alaposság jelképe, mindig betartotta a szavát, és végig becsületes maradt. Akkor is, amikor apja megtette őt a saját helyettesének, és a fiatalabb „Őfőméltósága“ fontos állami feladatokat végzett. Aztán kiküldték a frontra, ahol harmincnyolc évesen vadászpilótaként szállt szembe a szovjet repülőkkel… Ezt talán nem kellett volna, mert egy napon végzetes baleset érte: gépe lezuhant és ő is odaveszett. A halála körülményei sokak számára még ma sem világosak, egymást érik a különféle összeesküvés-elméletek.

A szerző élvezetesen vetíti elénk annak az embernek az életútját, aki egykor Magyarország második közjogi méltósága, legfontosabb embere volt, aki szembeszállt volna a német és magyar nácikkal, aki – ha életben marad – örökre megváltoztatta volna hazánk történetét.