Még azok is haszonnal, ugyanakkor izgalommal forgathatják majd a szerző új könyvének lapjait, akiket eddig nem különösebben érdekelt a magyar korona sorsa. Az író, aki a magyar történelemnek szinte minden korszakát feldolgozta komoly monográfiákban, dokumentumkötetekben, életrajzokban és regényekben, ezúttal nem sokat foglalkozik a „szent koronát“ övező tanokkal, eszmékkel és hiedelmekkel – inkább annak sorsát követhetjük a könyv lapjain. Amely egyszerre regény és tanulságos olvasmány, bár semmi kitalálás nincsen benne, hiszen a szerző csak azt írja le, ami valóban megesett az ezeréves magyar ékszerrel, mi egyben jelkép is volt. Sőt, az országot és annak tartományait összefogó, sokak által még a királyoknál is nagyobb hatalommal bíró, önmagában is jogintézményt képviselő tárgy volt.

A több kötetre tervezett mű első részét tartja kezében az olvasó. Megtudhatja belőle, hogyan „született“ a korona, hogyan hozták el Magyarországra és az első király fejére kerülve milyen nagy hatást gyakorolt az utódokra is.  Méltó és olykor bizony arra méltatlan emberek is viselték, akiknek nemegyszer közömbös, aljas vagy nemes tetteiről is olvashatunk e lapokon. Az Árpád-házi királyok kihalása után a korona „idegen kezekbe“ került, hol elrabolták, hol zálogba csapták, hol kiváltották és ily módon megszabadították. Volt, hogy elveszett, és megtörtént az is, hogy teljes tudatossággal betörtek őrzőhelyére és elvitték olyanok, akik azt nem érdemelték meg. Tették meglett férfiak, igazi hercegek, de kisfiúk, sőt csecsemők fejére is. Hogy megszerezzék, összeesküdtek, loptak, gyilkoltak, raboltak. Uralkodásuk mindennél fontosabb jelvényeként viselték magyar, francia, német, cseh, lengyel királyok, öltek és haltak érte sokan, sok csatában.

Az első részben a korona első ötszáz évét ismerhetjük meg, egészen a mohácsi vészig kísérjük kalandos sorsát.