Holly Példáján keresztül egy igazi Hősnőt akartam teremteni, akit hibáival együtt

lehet szeretni, félteni, és nem utolsósorban több élet van benne, mint a szappanoperák

vagy szerelmesfüzetek főszereplőiben.

Ez utóbbi műfajjal bőven van tapasztalatom, de valahogy minden „happy

end” végén szörnyű csalódottság lett úrrá rajtam: „Hé, de hát az élet nem ilyen!”

… és a könyv már szelte is át a szobát. Miközben repült, és tehetetlen lapjai

gyenge szárnyakként próbálták meghosszabbítani a röppályát, folyton az járt az

eszemben, hogy én ennél jobbat tudnék írni!

Felhagytam tehát ezeknek a műveknek az olvasásával. Félreértés ne essék,

nincs velük semmi bajom, de egy idő után azt éreztem, hogy nem élem igazán

az életem, hanem elringatom magam valami rózsaszín ködben, ami nem létező

emberek sose volt boldogságának hajhászásáról szólt. Inkább megteremtettem

magam körül azt a valóságot, amiben egy jó ideje remekül érzem magam.

Nos Kedves olvasó! Most Önön a sor, hogy pró és kontra eldöntse, hogyan

sikerült megvalósítanom az írásra vonatkozó merész kijelentésemet.