Nemere István Horthy Miklós életét feldolgozó regénytrilógiájának második kötetében az I. világháború befejezésétől a II. világháború kitöréséig követi nyomon Magyarország későbbi kormányzójának életútját. Az otrantói tengeri ütközet után a súlyos sebesüléséből felépülő Horthy Miklóst a Ferenc Józsefet az osztrák császári és magyar királyi trónon követő I. (IV.) Károly császár előbb ellentengernaggyá, majd altengernaggyá és az Osztrák–Magyar Monarchia flottájának parancsnokává lépteti elő. A flotta leszerelése után visszavonul kenderesi birtokára, ott éli meg az őszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaság véres napjait. Azonban jelleméből fakadóan képtelen a tétlen szemlélődésre, így 1919 májusában elvállalja Károlyi Gyula szegedi kormányának hadügyminiszteri posztját. A román megszálló hadsereg kivonulását követően az antant támogatásával 1920-ban kormányzóvá választották, s ezzel kezdetét vette a magyar történelemnek az a közel negyedszázados korszaka, melynek történeti és emlékezetpolitikai megítélése mindmáig éles vitákat vált ki. Nemere István trilógiájában Horthy Miklós és közvetlen környezete sorsán túl nem mulasztja el bemutatni a korszak hétköznapi embereinek sorsát, gondolkodásmódját sem. Életrajzi regénye kiváló korkép a két világháború közötti Magyarországról és Európáról.