„A korona kalandjai“ nem csupán a korona története, de mégis az. Nem Magyarország története, de elmond sok mindent a századokról. Nem a magyar királyok története, de a királyok és királynők személye elválaszthatatlan a történettől.

Több mint ötven férfi és egy asszony fejét díszítette. Rengeteg ember buzgó vágya volt, sokan tehették „őt“ a fejükre, de még többen szerették volna megszerezni, és ezért semmilyen aljasságtól nem riadtak vissza. Minden, ami ezer év alatt ebben az országban történt, így vagy úgy kapcsolódott a koronához. Egyszerre volt ékszer és jelvény, hatalmi szimbólum és eszmék tárgya. Kik rá vágytak, olykor habozás nélkül gyilkolták le egymást, ellopták, zálogba csapták, elásták, lefoglalták, foglyul ejtették és elzárták. Az idők során megannyi hiedelem, elmélet és sokszor vér tapadt hozzá.

A korona nem csak egy tárgy, még akkor sem, ha mostani formájában az eredete meglehetősen bizonytalan. Akinek bármi komolyabb köze volt a „Szent-Koronához“ a magyar történelem viharos századain át, az szerepel e lapokon, és az olvasó megismerheti, milyen dicső, tiszteletre méltó, közömbös, vagy gazember módon viszonyult az államiságunkat jelképező tárgyhoz. A trilógia eddig megjelent két kötetében minden szereplő valós. A történelmi háttér adott, csak a cselekmény regényes, amennyire lehet…